Lassan bandukolt, nézte a végtelen látóhatárt, lába alatt a tengert mely fodrozódó hullámaival nyaldosta a partot. Mélyen beszippantotta a sós levegőt, jó volt egyedül lennie. Szabadság, ez a szabadság, kiszabadulni a hétköznapok nyomása alól. A körülötte élő emberek mind csak kérnek, mindenki akar tőle valamit. Hogy, még készségesebb legyen, dicsérik, hízelegnek, nyakába akasztanak egy személyiséget, - kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget. Most lehetősége van, hogy végre egyedül legyen. Engedi, hogy a szél kifúja gondolatait, elméjét megtisztítsa. Neki akkor nem volt szüksége arra, hogy megszólítsam, faggassam, nem hallotta volna meg, a szél és a tenger morajlása megnyugtatta. Ha szüksége lett volna rám, megáll, megfordul és mosolyogva bevár. Neki akkor ott egyedüllétre volt szüksége.
Te, felismered a másik érzéseit? Mikor hagytad, hogy járja a saját útját? Felismered, társadnál, mikor vágyik az egyedüllétre vagy a magányra? Meg tudod fogalmazni, hogy mi különbség, van a magány és az egyedüllét között?
Kosarasné Bazsó Mária
life coach
life coach